<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eletunk napjai</provider_name><provider_url>https://eletunk.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Csinszka</author_name><author_url>https://eletunk.cafeblog.hu/author/csinszka/</author_url><title></title><html>&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;&lt;em&gt;Hat itt vagyunk, tavol az otthontol. Ketten jottunk,szoszi lany es en. &lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
Na, jo igazsag szerint harman, mert O is jott velunk, neki vissza ut volt, az otthonaba. Nekunk egy utazas a-szinte- ismeretlenbe.

Otthon hagytunk mindent(szep kis hazat,megelhetest) es biztunk benne,h majd O lesz az akivel lehet, akivel mukodni fog.

Apaval ugyanis nem ment. Apanak a vilag penze nem eleg,meg sincsen semmije.

Lyukas a marka es rovid az esze....

Az eleje, a legeleje szep volt es  csodas igeretek szineztek.

Aztan pici fiu ugy dontott, h eleget lobalta a labat a felhokon. Itt az ideje egy kenyelmes pocak utan nezni.

Es szerencsemre engem valasztott.

Pici fiu egy ujabb csoda volt, mikozben O egyre inkabb megmutatta valodi onmagat.

Mikor mentem volna, marasztalt es vagyott pici fiura. Mikor pici fiu megerkezett a pocakba, mar menekult volna. Persze nem ferfi modra.

Inkabb sunyi arulo modjara.

Durvan szeretett es nem emelt, h hatha igy szabadul majd tolunk. De pici fiu eros! Nala is erosebb, nem hagyta magat!

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;
&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>